Hello Mindenki
Sajnálom az előző depi posztot, de néha szeretek mindent kiadni magamból csak úgy.
Elég stresszes időszakom volt, de ezt tudja az, aki követ. És valahogy elpattant valami és csak bőgtem és bőgtem, elhordtam magam mindennek, aztán másnap mintha misem történt volna.
Csak azért nem töröltem le a bejegyzést, mert azt akartam, hogy lássátok, hogy mindenkivel történik ilyen. Ha neked is van ilyen, ne rágd magad rajta. Add ki. Írd le naplóba, kiabálj, sírj, csak egyszerűen szabadulj meg minden felgyülemlett szarságtól. Aztán ha sikerült megnyugodni olyannyira, hogy már nem potyognak a könnyek és képes vagy levegőt venni, menj, és ölelj meg valakit. Tökre közhely, mi? De beválik. Ha akarod elmondod neki, ha akarod, nem. Csak öleld meg, nyugodj meg 100%-ban.
És ne ijedj meg attól, ha néha megtalálnak a depis érzelmek. Szerintem ez normális. Nekem is van, látod. Aztán ha magamban nem sikerül lerendezni (vagy mással megbeszélni) akkor kiadom, és megnyugszom.
Igen sokszor van olyan is, hogy megtalálnak azok a gondolatok, hogy undorítóan nézek ki. Elég sokszor. Sajnos nem vagyok megelégedve magammal, nem tudok dűlőre jutni a testemmel kapcsolatban. Vannak napok, amikor elfogadom azt, ahogy kinézek, és vannak, amikor leköpném a tükröt. Tudom, ez nem annyira egészséges. De dolgozom az önbizalmam felépítésén/megerősítésén. Dolgozom azon, hogy elfogadjam magam. És mostanában próbálom formába hozni magam annyira, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
De ez az én saját harcom. Amiben, néha úgy látom, hogy vezetésre állok. Aztán mégis győztesen kerülök ki.
2017. március 30., csütörtök
2017. március 24., péntek
Az a gond, ha az ember egyedül van, kurva sokat gondolkozik. Mindenen. Minden faszságon.
Hogy egy szar ember. Annak érzi magát. Egy unalmas, szerethetetlen alak.
Úgy érzem, ma nem alszom.
Sírtam. Sokat. És gondolkozom. sokat.
Hogy miért van az, hogy állandóan én vagyok a felesleg. Ráadásul neki. Amikor fájdalmamban vergődök, és azt várom, hogy mikor jön be a szobába, hogy hozzábújhassak és elmondhassam, mi bánt, de nem számíthatok rá. Mert felesleges vagyok. Mindenkinek. Nem érek semmit. Mindig én vagyok az, akire mindenki magasról tesz. Basszus, egyszerűen nem vagyok egy érdekes ember.
Megszokhattam volna már. Gyerekkoromban is így volt. Az utolsó gyerek, az utolsó mindenben, minek hallgassuk meg, ha mondani akar valamit. Szarjuk le. Így kell ezt.
Én vagyok a nyomorult, hogy nem tanultam meg, hogy ne akarjak többet. Ne akarjak semmit. Ne várjak el semmit az emberektől, mert egy szar alak vagyok, akit mindenki csak un. Én vagyok az, aki semmi érdemlegeset nem szól sose, akire senki nem figyel, akit senki nem hall meg.
Nem vagyok álmos.
Egyszerre vagyok szomorú és ingerült. És emiatt nem tud elnyomni az álom.
Jól esne egy ölelés.
Olyan sokszor gondolok rá, hogy amikor ketten vagyunk, olyan boldog minden. Ha pedig többen, egyszerűen... Mintha ott se lennék. Félreértés ne essék, nem akarom, hogy egymás nyakán lógjunk. Csak amikor már 4 éve társaságban le vagyok szarva magasról olyannyira, hogy hajnali egykor képes itthagyni, bántó. És ilyenkor jönnek azok a gondolatok, hogy megunt. Rengetegszer gondolkozom ezen... Hogy már nem vagyok neki izgalmas. Lehet, hogy nem is szeret. Lehet, hogy találkozott valakivel, akivel jobban érezné magát. Aki jobb, mint én. És inkább elkerül engem. Mit tennék? Jézusom, szépen lassan halnék meg.
Már nem vagyok olyan csinos se, mint annó. Se szép, se vékony. Nem vagyok egy álomnő.... Nincs mit ezen szépíteni.
Örülnék, ha most itt lenne. Ha ezt elmondhatnám neki. Ha tényleg, nyugisan elmondhatnám mindezt anélkül, hogy kiabálna, vagy ingerültté válna. Ezért nem szeretek elmondani neki dolgokat. Mert ha kimondom ezeket a szavakat, önzően és bután hangzik, és csak mérges lenne tőle. És nem tudom, hogy értessem meg vele.
Nagyon, nagyon szeretem. És néha csak arra vágyom, hogy figyeljen egy picit.
Figyel, persze, figyel. Csak néha nem lát mindent. Én pedig csak magamba roskadva ülök hajnali háromkor a konyhában, egyedül...
2017. március 21., kedd
Az utóbbi időben érzem magamon, hogy egy picikét mintha kezdenék megnyugodni. Kicsit csökkent a nyomás, ami rám nehezedik most, hogy véget értek a nyelvvizsgával járó megpróbáltatások. Azért még érzem magamon, hogy április 6-án fogok teljesen megnyugodni, amikor megtudom az eredményt. (Vagy nem megnyugodni) Mégis legalább már van időm magamra, és arra, hogy mással is foglalkozzak az angol tanulásán kívül.
De, sajnos, most sem vet fel a szabadidő :D nekiálltam a töri tételeknek, ezután az etika érettségi és az emelt magyar tételek fognak következni. A törit szinte már be is fejeztem. Nyomtatásra készen állnak. *büszke*
Tehát előreláthatólag még lesz jó sok dolgom májusig és júniusig. És szeretném minél előbb megcsinálni mindet, hogy ne legyen vele gondom. Tehát előre is bocsánatot kérek, ha nem jelentkeznék túlontúl sokszor, de igyekszem abszolút odatenni magam tanulás szempontjából.
Egyébként időközben nézek más kihívás felé is, hátha találok valami érdekeset. Fotósat is akár, vagy bármi, amit szívesen bevállalnék. :D Nekem nagyon bejött ez a kihívásosdi, élveztem, érdekes és izgalmas volt. Szívesen megpróbáltatnám magam még, ha úgy adódik. És úgy láttam, elég sokatoknak. tetszett is a dolog, szóval miért ne?
Na, egyébként nekem most jött el az idő, hogy bevágódjak a kádba, pihizzek egyet ott egy fél órát, és kikapcsolódjak. Mindig kell egy ilyen nap. Főleg, hogy holnap nyolc órából haton dolgozat, próbaérettségi és felelés lesz. Kell egy kis relaxáció!
2017. március 18., szombat
Nos. Elérkeztünk az utolsó napjához ennek a kihívásnak, ezért mindenképpen szeretném méltón lezárni és összegezni ezt a 30 napot.
Igen, sajnos tudom, hogy nem mindig sikerült időben jelentkeznem a képekkel. Azt elfelejtettem belekalkulálni ebbe a 30 napba, hogy pont beleesik a nyelvvizsga és az erre szánt felkészülési időm. Ne haragudjatok emiatt kérlek, csak szerettem volna tényleg normálisan felkészülni, jól letudni a vizsgát.
Utólag visszatekintve erre a hónapra, pozitív élményként éltem meg mindezt. Természetesen, hiszen imádom a fotózást. Persze, vannak olyan képek, amik annyira nagyon nem tetszenek, és vannak olyanok is, melyek e bejegyzés megírása után landolnak a Fotóim menüpontban.
Észrevettem magamon, hogy ahogy haladt az idő, egyre jobb képeket sikerült lőnöm, és aztán szerkesztenem.(az én nézőpontom alapján) Egyre többet foglalkoztam a szerkesztőprogrammal is, össze is barátkoztunk már rendesen ez az egy hónap alatt :D
Na, de igazából ebben a bejegyzésben szeretném az összes képet itt lehozni, hogy összegezve át tudjak/tudjatok tekinteni rajta.
2017. március 17., péntek
Ma megvolt a szóbeli nyelvvizsga.
Nos, nem titkolom, úgy jöttem ki onnan, hogy ,,basszameg, én most elhasaltam"
Az elején minden laza volt. Folyékonyan beszéltem, jó kifejezéseket használtam. Aztán valahogy a vizsga vége felé mintha mindezt elvágták volna, leblokkoltam, és az sem jutott eszembe, hogy mondjuk azt, hogy kutya... kb ennyire idiótának éreztem magam. Elakadtam, és folyamatosan csak azt mondtam: ööö, hm...you know...ööö...i think....öööö, hm.. so...
Kijöttem, és így...pff. szóval, elengedtem. Mondták, hogy egy és kettő között menjek vissza, és akkor megtudom az eredményt. Már tökre jókedvűen mentem vissza, letettem róla, hogy megvan, semmi rossz nem érhet.
Csajszi keresi bent a lapom. Megvan. nos ez
30
pont
várj
megnézem az hány százalék
nos
75%
Ez kb egy perc leforgása volt...de egy fél évnek érzékeltem. Meghallottam és majdcsak kicsúszott a számon, hogy aztakurvaéletbasszameg a csudimudiba!
Sose éreztem magam ennyire megkönnyebbülten.
Most már csak azon izgulok, hogy a magnóhallgatás meglegyen (az egy retek volt, és ha az nincs meg, nincs meg a szóbeli sem). Meg az írásbeli. Reméljük, oké lesz.
Igen, el vagyok maradva a képekkel.
Deeee! Itt is vannak!
26 - Close-up
27 - Celebration
28 - Flowers
29 - Black and white
Holnap pedig itt az utolsó nap, és jövök majd egy összegzéssel is az utolsó kép után. Addig is pusszpá!
2017. március 16., csütörtök
Igen, tudom...
Kicsit furcsa egy beauty-témát látni az oldalon. Ez a legelső ilyen bejegyzés. Nem vagyok sem egy sminkmester, sem beauty-guru, de ezt...ezt meg kell hogy osszam veletek.Tehát. Pár
Igen, ilyen voltam én is :D
Tehát, el is határoztam: kell. egy. highlighter!
És olvasgattam is Krémmánián mindenféléről véleményeket.
A többségnek a Lovely gold highlightere jött be, gondoltam, jó lesz! Felpattantam a buszra, Rossmann-ba be, és....neee...nincs..
Rögtönöztem egyet és odaléptem a Rival de Loop polchoz. Emlékeztem, hogy az is szép helyen volt a krémmánián.
Teszter, és... szerelembe estem. Bedobtam a kosaramba (na persze nem szó szerint), és szaladtam a pénztárhoz.
Alig vártam, hogy végre hazaértem. Ilyen gyorsan még sosem sminkeltem ki, de annyira akartam már, hogy meglássam, mit is tud a kicsike. :D
Tehát, beszereztem a RdeL Young Baked Highlighert, 01 moon dust árnyalatát.
Már eleve a a kivitelezés egyfajta high-end érzést kölcsönöz, mármint szerintem. Viszonylag nagy súlya van, a high-end érzést is csak az töri meg, hogy műanyag dobozkáz kapott.
És baromi sok termék foglal helyet ebben a műanyag dobozkában!
A mintája pedig egyenesen mennyei. Szerintem nagyon-nagyon csodálatos, óriási taps a gyártónak!
Na de, nézzük, hogyan teljesít. Természetesen nem rögtön a képemre kentem fel, látni akartam azonnal a pigmentáltságát. És nem csalódtam:
Van neki egy enyhe rózsás színe. Akkor jön elő, amikor nem esik rá közvetlenül a fény (1), de amikor megcsillan csodálatosan viseli a highlighterhez méltó tulajdonságait (2)
A fénykép annyira nem adja vissza azt, ahogy a valóságban néz ki, de itt egy mini-videó is:
A valóságban rengeteg highlighter van rajtam, és már szinte diszkógömb vagyok, de mégse jön át teljesen a képen. :D de akkor is imádom.
Egyetlen egy problémám, hogy nincs highlighter ecsetem, így ujjal és alapozószivaccsal dolgoztam el.
Összegzés:
10/10! számomra :)Fellelhető: Rossmann
Ára: 900 (!!!) Ft
Gyártó: Rival de Loop
Termék hivatalos neve: RdeL Young Baked Highlighter
Árnyalat: 01 moon dust
Pigmentáltság: 10/10, még óvatosan is kell vele bánni, én pl nem sok fénynél raktam fel, de az baromi sok volt, ahogy kiderült :D
Csak ajánlani tudom! :)